Egy lakás páratartalma komoly hatással van a bentlakók közérzetére és egészségi állapotára is. Az emberi szervezet nagyjából 40-60 százalékos páratartalom esetén érzi komfortosan magát, de az igazán ideális szint 50 százalék körül van.
Hogyan kerül a pára a levegőbe?
Minden baj okozója a jó öreg fizika… A víz ugyanis már szobahőmérsékleten is párolog, annál magasabb hőmérsékleten a folyamat még gyorsabb. Az egész délelőtt rotyogó, egyébként ínycsiklandó húslevessel tehát elég nagy pofont adhatunk a száraz levegőnek, hiszen a főzés során elforrt víz bizony nem a pokol kénköves bugyraiba, hanem a lakás légterébe kerül pára formájában. Miután a család jóízűen elfogyasztja a finomságot, következhet a mosogatás. Két csepp vízzel senki sem tudja eltávolítani a sűrű leves maradványait a fazék oldaláról, úgyhogy megint csak kap a pára egy kis utánpótlást.
Kinek ne esne jól egy forró fürdő egy nehéz, fárasztó nap után? Mivel senki sem szeretne osztozni a főtt rákok sanyarú sorsában, fürdéshez természetesen nem kell forráspontig melegíteni a vizet, de ahhoz épp eléggé, hogy kényelmesen párologhasson. A kád ráadásul elég nagy felületet biztosít ahhoz, hogy a víz belekóstolhasson a lakás légterébe. De egy gyors zuhanyzás után sem lesz szárazabb a levegő.
Amíg főzés és fürdés során a párolgás csak elkerülhetetlen velejáróként van jelen, a frissen mosott ruhák szárításánál kimondottan az a cél, hogy minden nedvesség párologjon el. Lakáson belül teregetett ruhák nedvességtartalma az áhított száradásig vezető úton szépen átkerül a szoba légterébe, és ad egy jelentősebb lökést a páratartalomnak.
Ezeken kívül a lakásban élő szobanövények és emberek is hozzáteszik a magukét a páraképződéshez, pusztán önfenntartó életfolyamataikkal is.
Mi tartja a párát a lakásban?
A pára nem az a kimondott ragaszkodó típus, csak akkor marad a lakásban, ha nem engedik ki. Főként rosszul szellőző és téli időszakban alulfűtött lakásokból nem távozhat önként. A rossz szellőzés fakadhat tervezési hibákból is, de manapság jellemző, hogy a tulajdonos önként és dalolva szűnteti meg lakhelyének természetes szellőzését utólagos, nem kellően átgondolt szigeteléssel.
Honnan tudható, hogy túl magas a páratartalom?
Az emberi szervezet elég világos visszajelzést küld arról, ha túlságosan párás környezetben kénytelen létezni. Ha fülledtnek és fojtónak érezzük egy szoba levegőjét, elkezdhetünk gyanakodni.
Ha páralecsapódást tapasztalunk, egyértelmű, hogy túl sok van belőle a levegőben.
Ha nehezen száradnak a vizes ruhák, a magas páratartalom ugyanis lassítja a párolgást.
Ha megjelenik az egyébként nedves környezetet kedvelő penész.
Aki ezek után sem hinné el, hogy baj van, az bármikor beszerezhet egy páratartalom-mérőt, azaz higrométert.
Hogyan csökkenthető a páratartalom?
Tartós és megnyugtató megoldást egyértelműen a megfelelő szellőzés biztosítása nyújthat. Az is komoly előrelépést jelenthet, ha jobban odafigyelünk a szellőztetésre.
Ha egy mód van rá, kerüljük a lakáson belüli teregetést, de ha nincs más választásunk, akkor lehetőleg a hálószobától legtávolabbi helyiségbe teregessünk, és amennyire lehet, biztosítsuk a helyiségben a levegő áramlását.
Páramentesítő készülék használatával kivonhatjuk a levegőből a vizet, frissebb nem lesz tőle a levegő, de legalább nem lesz annyira fojtó. Teregetésnél viszont mindenképpen hasznos lehet, mert gyorsabban száradnak a ruhák, és talán a penésszel való kellemetlen találkozást is elkerülhetjük. Ahol magas a páratartalom, ott más bajok is vannak, egy páramentesítő készülék nem tud csodát tenni, de mindenképpen javít a helyzeten.
A főzés során keletkező gőzt megfelelő elszívó-berendezés beépítésével már szinte a keletkezés pillanatában nyakon csíphetjük, így megakadályozhatjuk, hogy befolyásolja a többi helyiség páratartalmát.
