Mik is azok a poratkák?
Mikroszkopikus méretű ízeltlábú élőlények, melyek rokonságban állnak bizonyos pók és rákfajokkal. Az ember elhalt és lehullt hámsejtjeivel táplálkoznak, legnagyobb számban tehát ott fordulnak elő, ahol hozzáférnek ehhez a táplálékhoz. Számukra terített asztal a kézzel szőtt, méregdrága szőnyeg, a nagypapától örökölt bársonyfotel, a hitvesi ágy, a szív alakú párna, vagy akár a cuki kis rózsaszín plüssnyuszi fülecskéje is.
De mégis mi a baj velük?
A poratkák nem szobatiszták, az egész lakást WC-nek nézik. Méretükből fakadóan ráadásul még csak szégyenlősködniük sem kell… Megszáradó ürülékük elporlik és a levegőbe kerülve bizony simán belélegezzük. Ez van, ezt kell szeretni! Nem kell belegondolni, és akkor nyugodtan élhetjük az életünket tovább. Vagy mégsem?
Vannak, akiknél az atkák által kiválasztott anyagok allergiás reakciókat váltanak ki. Tünetei alapvetően megegyeznek a pollenallergia tüneteivel: erős könnyezés, bevörösödő és viszkető szem, eldugult, állandóan folyó orr és hasonló finomságok…
Ezen kívül a bőrrel érintkezve is okozhatnak csalánkiütéseket és különféle ekcémás elváltozásokat.
Aki nem allergiás a poratkákra, annak nincs más teendője, mint megbarátkozni a láthatatlan lakótársak jelenlétével. Akit viszont gyötörnek, annak fel kell vennie a harcot!
Milyen fegyvereket vethetünk be ellenük?
Az egyszerű porszívózás nem elég. Akkor sem, ha éppenséggel olyan hiper-szuper masinával rendelkezünk, ami egy Jumbo Jet erejével bír, és óvatlan pillanatban akár az alsó szomszédot is képes felszippantani a szőnyeg alól. A poratkák ugyanis a felületeken tanyáznak, ízelt lábaikkal elég erősen tudnak kapaszkodni a textilszálakba. Egy porszívózás során sokan elvesztik közülük rokonaikat, de összességében nem viseli meg őket különösebben a dolog.
Különböző, kereskedelmi forgalomban kapható atkaírtó szerek bevetésével viszont már elég szép pusztítást végezhetünk a soraikban. Azt viszont nem árt észben tartani, hogy nem maguk az atkák, hanem az ürülékük okoz allergiás panaszokat. Azzal, hogy szuper tömegpusztító fegyverünkkel térdre kényszerítjük megszálló seregüket, még csak a munka felét végeztük el. Alapos takarítás nélkül az egész csak céltalan mészárlássá silányulhat. De van rosszabb hír is…
Tökéletes tisztaságot maximum laboratóriumi körülmények között lehet produkálni, otthonunkban egész biztosan nem. Ahogy a poratkák egyik fő táplálékforrását sem áll érdekünkben megszüntetni, hiszen az elhalt hámsejtek lehullajtása bőrünk folyamatos megújulásának a része. Ennek következtében bármennyire megsemmisítőnek is tűnik a győzelmünk, a hadi állapot bizony idővel ki fog újulni.
Hogy tarthatjuk őket kordában vegyi fegyverek bevetése nélkül?
A poratkák 23-25°c hőmérsékleten 70-80 százalékos relatív páratartalom mellett a legvirgoncabbak. Ha a hőmérsékletet 20-22 fokon, a páratartalmat pedig 60% alatt tudjuk tartani, máris nyerésben vagyunk.
A poratkák leginkább a különböző lakástextilek szövetének szálaiban képesek megkapaszkodni. Ha ezen felületek nagyságát mérsékeljük, azzal a potenciális élőhelyük nagyságát csökkentjük. Szőnyeg helyett jól záródó parketta vagy járólap, műszálas függönyök, a bútoroknál a bőr és műbőr bevonatok preferálása lehet a nyerő stratégia. Az ágynemük esetében léteznek kimondottan antiallergén termékek, noha nem a legolcsóbb kategóriában. Mivel a poratkák az elhalt állati hámsejteket is jóízűen fogyasztják, a libatollal kitömött ágyneműk kimondottan kedvelt élőhelynek számítanak náluk. Ha le akarjuk őket győzni, arról is le kell mondanunk. Az ágyneműk atkamentesen tartásában segíthet, ha rendszeresen napoztatjuk párnáinkat és takaróinkat, mert láthatatlan lakótársaink nem kedvelik túlságosan a fényt, különös tekintettel a tűző napsütésre. Viszont ahogy fentebb is írtam, az atkák elpusztulása önmagában még nem elég az üdvösséghez, az ürüléküket is el kell távolítani az ágyneműről rendszeres 60 fokos fertőtlenítő mosással. Nem elég csak a huzatot kimosni, az egész ágynemű tisztítása szükséges az atkáktól való megszabaduláshoz.
A plüssállatok atkamentesítéséhez jó módszer a fagyasztás, ugyanis a poratkák a hidegben elpusztulnak. Nincs más teendő, mint beültetni a plüssöket egy kis hűsölésre a fagyasztóba. Nyáron még hálásak is lesznek érte, már amennyiben nem felejtjük bent őket napokra.
Aki nem érzékeny a poratkák salakanyagára, annak természetesen nem kell véresen komolyan vennie a háborúskodást, de azért nem árt időről időre kitessékelni őket a lakásból.
